Hagyományosan az alapítványunk vezetője, Rácz Géza úr szokta vezetni a szertartást, most azonban más elfoglaltságai miatt távol maradt a rendezvénytől. Helyette Tenkei Imre bonyolította le a ceremóniát és ez különleges ízt adott a már hagyományosnak tekinthető programnak.
Ezúttal az indiai hagyományt őrző elemek mellett előtérbe került az ősmagyar múlt: több magyar ének hangzott el, előkerült a tulok szarvából készült kürt és a sámándobok is.
Megható volt hallani a közös gabona felajánlás során, ahogy a távoli városokból (Budapest, Pécs, Kecskemét – de még akadtak bolgár vendégeink is) érkezett vendégek váratlan őszinteséggel beszéltek az elmúlt év terheiről, fáradságáról és adtak hangot reményeiknek, várakozásaiknak.
A kissé átfázott csapatot meleg, vegetárius ebéd –gazdag szárazbab leves ropogós rozskenyérrel – várta a ludastói Iskolában.
Hosszú évek munkájának a gyümölcsét látjuk beérni abban, hogy az évente négyszer megtartott tűzáldozatainkra visszatérő vendégek jönnek el. A természetes évkört és a magyar kulturális hagyományokat sikerült harmóniába hoznunk az indiai tradícióval, amely befogadható és könnyen követhető a magyar ember számára is.
Az állandó programok stabilitást, biztonságot visznek a családok szétzilálódó hétköznapjaiba, ahol az ünnepek már kiüresedtek.
