„Nagy Otília (Kecskemét) és Pécsi Babi (Pécs) döntését nem csupán az alkotás öröme ihlette, hanem egy másik komoly szempont érlelte igazán mély elhatározássá - az Indiában megismert Istenszolgálat szép példáját szerették volna, saját megéléssé, gyakorlati szolgálattá alakítani ezen a zarándokhelyen.
Ideális, csendes környezetben, egy működő hindu templom közelében, az ott élők lelki gyakorlatainak résztvevőjeként – festhettek, alkothattak. Minden reggel a közös meditáció után kezdődött el a munka, amit csak az ebédkészítés szép szolgálata szakított meg.
Az képek a természet közelségében, békés környezetben, jó hangulatban készültek. A művészek közben tapasztalatot cseréltek szakmai kérdésekben is, gyakorlati praktikákat osztottak meg egymással, s modellként is szolgálták egymást. Számos szép alkotás bizonyítja buzgalmukat. Néhány alkotást nagylelkűen Ludastóra hagyományoztak.
A munka mellett programként ott volt a napi séta, a szeretetteljes beszélgetés, és az éneklés is. A tanulásra, a fejlődésre is adatott lehetőség: tapasztalatot cseréltek az olajjal való festés, a nyers vászon előkészítés praktikáiról, az alapozás rejtelmeiről. A tapasztalt, tanult és az amatőr festő egyformán gazdagította egymást és a hely szellemiségét. Felejthetetlen 10 nap volt, mindenki számára.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése