Most már elmondhatjuk, hogy kialakult egy szűk mag, amely rendszeresen részt vesz ezeken a meditációkon, és alkalmanként csatlakozik egy-egy új érdeklődő. A hangulat ennek megfelelően barátságos, bár nagyon csendes. Egyedül a meditáció vezetőjének, egyben alapítványunk önkéntesének, Tenkei Imrének a hangját lehet hallani ilyenkor.
A találkozó most is a szimbolikus középpont - világ centrumának - felállításával kezdődött. Az elemeket egy kő, egy csésze víz, közösen gyújtott mécsesek és füstölők jelképezik. A ráhangolódás lépéseként mindenki mécsest és füstölőt helyezett középre.
Eközben dobbal és dallal is meginvitáltuk az elemeket.
"A folyó csak ömlik,Az előző alkalommal bevezetett új eleme a meditációnak, mikor a résztvevők fejjel a szimbolikus oltár felé fekszenek, és közben a meditáció vezetője a fejüknél körbejár a dobbal. A cél a benső elcsendesedés, a legbensőbb én megtapasztalása. A hangulat misztikus, téren és időn kívüli élmény. Volt, aki arról számolt be, hogy a lépések alatt megreccsenő parketta nyikorgását az egyik oldalról, míg a dobot a másik oldalról hallotta.
zúdul és ömlik.
A folyó csak ömlik a tenger felé.
Víz anyag visz engem,
a gyermekének születtem.
Víz anya visz engem,
a tenger felé."
Az ősi magyar dalok mellett sor került a szanszkrt mantrák éneklésére is. Rendszeres vendégeink már megtanulták ezeket a mantrákat is, és minden nehézség nélkül zengik együtt.
Jó érzés ezt tapasztalni, hiszen ezzel a közös meditációval teljességgel megvalósítjuk alapítványunk céljait: az indai és a magyar hagyományok egyesülnek másfél órára a legnagyobb harmóniában. Fontosnak érezzük azt is, hogy megmutathatjuk, hogyan lehet a mai életben - akár alternatív gyógymódként is - hasznosítani az ősi hagyományokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése