Közel harmincan gyűltünk össze szeptember 20-án Ludastón, az őszi tűzáldozatra. Az ország több pontjáról, de még külföldről is érkeztek résztvevők a különleges ceremóniára.
A jelenlévők között egyre többen akadnak olyanok, akiknek már rendszeres programmá vált, hogy minden évszakban egyszer ellátogassanak Ludastóra a most már hagyománnyá vált évszakonkénti tűzáldozatokra.
Az időjárás ezúttal kegyes volt hozzánk és derűs ég alatt gyújthatta meg a tüzet Tenkei Imre, Ludastó gondnoka. Mindig különleges ízt ad a ceremóniának az ő vezetése. Most is előkerült a Napdob és a jelenlévők egy pillanat alatt az indiai és a magyar tradíciók értékálló összeolvadásában találták magukat.
A jól ismert forgatókönyv alapján a kürt megfújásával kezdődött a program, majd a tűz meggyújtása következett, és a közösen elzengett fohászok.
A nehézségek, betegségek ebben az időszakban sem kíméltek bennünket, a hivatalos felajánlások után, mindenki a tűzre dobhatta saját nehézségeit vagy éppen áldást kérhetett terveire, erőt kérhetett rossz szokásainak legyőzéséhez.
Különleges hangulatot adott az együttlétnek a személyes felajánlások szinte véget nem érő áradata. Talán eddig még nem is hallottunk ilyen sok egyéni fohászt, kérést, amely a tűz füstjével az ég felé szállt volna, itt Ludastó kies terein.
Végül egymás kezébe kapaszkodva, a Napdob hangját hallgatva engedtük útjára a tüzet. Ezt követően a szabadból beballagtunk a ludastói központba, ahol finom ebéd várt ránk és egy nagyszerű délután beszélgetéssel, közös énekléssel.
Czabán László képei, melyeket a tűzszertartásról készített.
