Igazi prémium rendezvényt tartott alapítványunk november 28-án a budapesti Magnet Házban. A délelőtt 10 órakor kezdődő programon közel 100 vendéggel együtt ünnepeltük a Kagylókürt folyóirat megjelenésének 30. évfordulóját.
Hosszas előkészítő munka, nemzetközi összefogás és kiváló szervező csapat tette felejthetetlenné ezt a napot.
A házigazda szerepét Bencsik Ferenc töltötte be, aki a Kagylókürt próba számától Abhay Narayan mellett figyelhette az újság sorsának alakulását, a szerkesztő és cikkíró csapat folyamatos átalakulásán át egészen napjainkig. Értő módon és érző szívvel irányította a programot csodálatos módon mindvégig az időhatárok között tartva a fellépőket.
Rácz Gézától, a Kagylókürt jelenlegi felelős szerkesztőjétől hallhattuk a tisztelettel teli megemlékezést Abhay Narayanra, a Kagylókürt szellemi atyjára, arra a különleges személyre, aki még a rendszerváltás előtt belefogott abba a nem veszélytelen feladatba, hogy a lélek örökkévaló természetét hirdető metafizikai folyóiratot juttasson el, az akkor még a Vasfüggönyön túli Magyarországra.
Ezt követően Ősz Szabó Éva, a budapesti Napkelet Bölcseleti Iskola munkatársának moderálása mellett a Kagylókürt szerzői mutatták be munkájukat, fedték fel érzéseiket a folyóirattal kapcsolatban.
Váray László zenész, néprajzkutató és a Kagylókürt „Keleti Hangszerlexikon” rovatának vezetője bemutatta a közönségnek – több más különleges hangszer mellett – a Kagylókürtöt is.
A szünetet követően a délután hátralevő részében a művészet szépségéé lett a főszerep. Ez nem áll messze a Kagylókürt szellemiségétől és híven tükrözi, hogy a kristálytiszta tudást a művészet képes széppé tenni az érdeklődő ember számára.
Virág Zoltán festőművésztől megtudhattuk a Kagylókürt borítói mögött rejlő mély szimbolikát, és felhívta a figyelmet arra, hogy a művészetnek lélekből kell jönnie és a lélekről kell szólnia, hogy megtalálja az utat a „közönség” lelkéig.
Szintén ezt a gondolatot erősítette meg Mladonyiczky Edit, táncművésznő, aki bepillantást nyújtott az indiai tánc titkaiba, és néhány mozdulat erejéig megmutatta a klasszikus odissi tánc míves szépségét és mély tartalmát.
Igazi különlegessége volt a napnak a bolgár Kirtan Soul Együttes, amely többször is megszólalt a Gála során. Mély, szívhez szóló, tiszta zenéjük dalra fakasztotta a jelenlévőket és sokaknak könnyeket csalt a szemébe. Megható meglepetésként magyar nyelven is hallhattunk tőlük egy ősi indiai mantrát.
A szinte egész napos program nem várt sikerességgel zárult. Méltó tiszteletadás volt ez az alapítóknak, a szerkesztőknek és nem utolsó sorban az olvasóközönségnek, akik immár 30 éve vehetik kezükbe azt a különleges folyóiratot, amelynek a neve Kagylókürt. Legyen így a következő 30 évben is!
