Cselekvés – XXXV. Mandala kör Pécsett

Az országszerte zajló Mandala köröket áprilisban egyrészről a tudat, elme, elmélet, valamint a cselekvés és gyakorlat fűzte össze. Pécsett, április 28-án a cselekvésről beszélgettünk. A forrás ezúttal is a Kagylókürt folyóirat, mégpedig a 62. szám.

A program ezúttal igazi szemináriumi jelleggel, kb. tizenhat fő részvételével zajlott. A pécsi Mandala körök történetében ritkán akadt olyan alkalom, amelyet ilyen összeszedett felkészülés előzött meg. A résztvevők és meghívott vendégünk, Rácz Géza, főszerkesztő úr legnagyobb elégedettségére sikerült mindenkit bevonni egy izgalmas játékba.

Ezúttal nem került sor felvezető előadásra, csupán a téma és kifejezetten a vonatkozó Kagylókürt szám bemutatására. Rácz Géza „Akció, reakció, perfekció” című cikkéből önkéntesünk, Kenderesi Ilona összegyűjtötte a tanítvány guruhoz intézett, lényegbevágó kérdéseit:

Tanítvány: „– Mester, most mit tegyek? Annyi mindenre oktattál, mégsem tudom, mi volna helyes… kérlek, igazíts el! (...) Tudom, mi volna helyes, valami mégis húz… Úgy érzem, elszakít tőled és az igazságtól. Félek, nem tudok megfelelni annak, amit vársz tőlem… (…) Akkor mégis mi az, ami belülről kényszerít? Mi vezérel engem? Ura vagyok-e tetteimnek, s egyáltalán ura vagyok-e gondolataimnak és a vágyaimnak? (…) a tettek mindig következményekkel járnak. Hogyan szabadulhatnék akkor, ha cselekszem? Nem a nem-cselekvés volna a helyes megoldás? (…) Ennek mi a titka? Hogyan lehet nem-cselekedve cselekedni? Vagy cselekedve tétlennek maradni? (…) Mégis, mi mozgatja, űzi-hajtja az embert? Sokszor úgy érzem, nem vagyok ura önmagamnak. (…) Mit tegyek hát?”

Ezt követően a pécsi Mandala egyik fő szervezője, Radnai Imre a helyes viselkedésről szóló idézeteket osztott szét a résztvevők között, amelyeket szintén a Kagylókürtből, Tornyai Ödön „Hajnali idill és a termodinamika második főtétele” című cikkéből válogattunk. Néhány magyarázó szó kíséretében mindenki elhelyezte saját idézetét – és gondolatait – egy plakáton, amely Leonardo da Vinci tökéletes emberalakját ábrázolta. Mély és formabontó értelmezéseket hallhattunk.

Az este lezárásaként újra összekapaszkodtunk és a felzengő mantra mindannyiunkat egyetlen lélekemelő körré olvasztott össze.