Alapítványunk ezúttal szokatlanul korán, június 18-án rendezte meg a Nyárünnepet, amely szervezetünk kiemelten fontos, évente megrendezésre kerülő, országos rendezvénye. Ezúttal a „benső felismerések” köré szerveztük a játékos programokat.
A Nyárünnep idén is igazából az előkészületekkel kezdődött, amely mindig emlékezetes élmény Alapítványunk önkéntesei számára. Egy olyan lehetőség ez, amikor az ország minden pontjáról érkeznek lelkes emberek, hogy közösen készítsük elő a ludastói Nap-tanyát a néhány napon belül érkező vendégeknek és az ünnep résztvevő önkénteseinek.
Ilyenkor a közös munka vidám összefogássá válik, amely mindig erősíti az összetartozás érzését, és emlékeztet minket arra, hogy mi is Alapítványunk egyik fő célja: közel hozni, megismertetni az ősi indiai kultúrát a magyar emberekkel.
Idén meglepően nagyszámú – több mint 15 fős – önkéntes csapat végezte az előkészületeket.
A regisztrációk alapján közel 100 vendéget vártunk. Sokan az ország távoli pontjairól érkeztek, akár több napra is, és lelkesen vettek részt apróbb előkészítő munkákban is.
A Nyárünnep idén is énekkel kezdődött. Egy fiatalokból álló, egészen új alapítású világzenei együttest kértünk meg, hogy zenéjükkel színesítsék programunkat. Krasznai Gíta és társai magas színvonalon képviselik az autentikus indiai zene inspiráló erejének és a nyugati zenei képzésnek a szintézisét. Bár elfoglaltságaik miatt nem tudtak teljes létszámmal megjelenni, mégis sikerült felejthetetlen élményt nyújtani az összegyűlt hallgatóknak.
A zenei ráhangolódást követően Alapítványunk képviseletében Rácz Géza úr köszöntötte a vendégeket. Ezt követően vette kezdetét a „lelki akadályverseny”, amely már három éve védjegye és fontos eleme a Nyárünnepeknek.
Kilenc állomáson várták önkénteseink a „vándorokat”, akik az este megrendezésre kerülő indiai tűzszertartáshoz gyűjtötték tarisznyájukba a gabonaféléket, füstölőszereket, virágokat és természetesen a felismeréseket.
A föld, víz, tűz, levegő, éter, elme, értelem és öntudat, tehát a világ alkotóelemeinek szentelt „töltőállomásokat” erdőn-mezőn keresgélték a vendégek. A célunk az volt, hogy sikerüljön élő kapcsolatba lépni ezekkel az elemekkel.
A résztvevők jógáztak, szappanbuborékot fújtak, íjászkodtak, ízes vizeket kóstolhattak, terményekből mandalát készíthettek és megtapasztalhatták a tűz erejét.
Az utolsó állomás – egyfajta összegzésként – a Ludastói Iskolában kapott helyet. Itt mindenki összeírhatta vágyait, kívánságait, meghaladásra váró tulajdonságait.
A nap fénypontja most is a különleges, magyar és indiai elemeket harmonikusan ötvöző tűzáldozat volt. Amely látványosan tetőzte be az egész napi élményt.
Jövőre ugyanitt!
