December 17-én tartottuk a következő Mandala Körös találkozót. Témája a család volt. A csoportban (családban) élő fajoknál megfigyelhető, hogy a szomszédos csoportokat ellenségnek tekintik. Kijelölik territóriumukat és azt megvédik. Érvényes lehet-e ez az állatias az emberre is? Megvitattuk szombaton.
Meghívott előadónk Paulics Péter hat gyermekes családapa.
„Az indiai társadalom hagyományos részében közmondásos a család stabilitása. Ezzel az áldozati szemlélettel le- és felmenő generációk sokaságát sikerült bekapcsolni a rítuson keresztül a családmodellbe, ami tovább fokozza a családnak, mint intézménynek a stabilitását. … S amit megtanul szinte gyermekfejjel – az az áldozati rítus. Majd ifjú férfivá érvén mestere ugyanennek az áldozati szemléletnek és gyakorlatnak a fenntartására tanítja a házaséleten belül is. Növendékként az áldozati tűzbe áldoz gabona magvakat, családos emberként asszonya ölébe áldozza saját magját. Így szakrális nemiségének, áldozatának gyümölcse a fia, aki ráadásul földi művének örököse, égi hivatásának pedig segítője. Mennyivel gazdagabb ez a metafizikai felhangokkal teljes kapcsolat, mint a puszta rokoni szál!” Kagylókürt 52.
"A (házasságkötési) szertartások befejeztével kezdetét veszi az önmegtartóztatás három napja (trirátra-vrata). … Célja, hogy mérsékletet tanuljanak a szexualitás terén, hogy megértsék, a házastársi szeretet nem fizikai, és nem a szenvedélyen alapszik, hanem a tökéletes önmérsékleten." Kagylókürt 30.
“A vallástalanság meghonosodásával elfajulnak a család nőtagjai, ami azután nem várt utódokat eredményez. A nem várt nemzedék szaporodása pokoli helyzetet teremt a családnak és a családi hagyományokat lerombolóknak…” (Bhagavad-gítá 1.40-41.)
"A családos ember fő feladata az adományozás nemes célokra (dánam), az önszabályozás, fegyelmezett élet (damah), és az áldozatok végzése (jagja)."
Kagylókürt 30.
