Késő januári este, az Andrássy úton dideregnek a fák. Azonban a MagNet Ház Rekettye termében jácint illata lengi körbe a borostyán mandalát. Megérkeznek a tanulni vágyók, meginvitálják a hangot és a fényt körükbe. Újra körbeülnek, hogy ápolják kapcsolatukat a Legfelsőbbel.
Január 20-án elérkezett az újévben az első Budapesti Mandala Kör, amelyen Dóczy László vezetésével körbejártuk a jama elvek, tiltások utolsó elemét: az aparigraha-t, azaz az önzetlenség, gyűjtögetéstől való mentesség témakörét. A beszélgetést egy rövid gyertyaláng meditációval kezdtük, majd átismételtük az elmúlt félév kérdéseit a többi négy tiltásról. Szeptemberben kezdtük az ahimszával, majd hónapról hónapra haladva foglalkoztunk a szatjával, az asztéjával és a brahmacsarjával.
Áttérve
a gyűjtögetéstől való mentességre, beszéltünk az otthonainkban feleslegesen
felhalmozott ruhákról, tárgyakról, amelyektől érdemes volna megszabadulni.
Aztán felcsendült a nehéz kérdés: mit is jelent önzetlennek lenni? Mi a
legértékesebb, amit egymásnak adhatunk úgy, hogy cserébe nem várunk semmit?
Ezen a ponton szerteágaztak a vélemények. Volt, aki szerint az időnket, segítő
vagy meghallgató jelenlétünket adhatjuk önzetlenül, mások szerint tudásunkkal,
anyagi javakkal segíthetünk.
A
találkozó második felében légző gyakorlatot végeztünk, majd aktuális témánkra
visszatérve hosszasan kifejtette mindenki, hogy saját életében miként jelenik
meg az aparigraha. Olyannyira belefeledkeztünk témánkba, hogy az időkeretet
túllépve hagytuk el a termet az izgalmas eszmecsere folytatásának reményében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése