A téma nem változott a múlt hónapihoz képest. A február 18-i találkozón a résztvevők még interaktívabb módon járhatták körbe, élhették meg és kereshették a választ az „Egyedül vagy közösségben?” nagy kérdésére.
Kiemelkedően jó hangulatban telt az este, bár ezúttal a
közös zenélés és éneklés hiányzott. A csoport kívánságára talán hamarosan erre
is lesz megoldás.
A résztvevők az első percben egyet értettek abban, hogy kell
a közösség, és most éppen mi is azok vagyunk.
A műhelymunka két csoportban kezdődött. A társaság egyik fel
az aktív, cselekvő megnyilvánulást választotta, míg a másik a passzív,
elmélkedő, morfondírozó attitűdöt jelenítette meg. Arról beszélgettünk, hogy
ha kell a közösség, akkor miért és hogyan, illetve milyen keretek között. Az
általános vélemény az volt, hogy mindenképpen kell hagyni az egyéni kibontakozás
lehetőségét, hogy mindenki a saját ritmusában építhesse fel a saját
személyiségét. Ezzel nem mindenki értett egyet.
A másik érdekes felismerés az volt, hogy csak egy pontosan
meghatározott középpont köré tud tartó csoportosulás létrejönni. Mindenki
egyhangúan egyetértett abban, hogy csak Isten lehet ez a középpont.
Az est végén megbeszéltük az élményeinket és összesöpörtük a
gyönyörű mandalát, ami igazán különlegesre sikerült, mert mindenki egyénileg
készített egyet-egyet, majd egy közös, nagy mandalává kötöttük össze.
Kiváló este volt, alig-alig lehetett kitoloncolni a
beszélgető párokat az épületből…
Márciusban már új témával folytatjuk: a gyermekekről és a
gyermeknevelésről lesz szó. Így maradunk a tradicionális értékeknél és azok
aktuális megélésénél, mai létjogosultságánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése