Napsütéses vasárnap délutánon, június 18-án, immár 11. alkalommal rendeztük meg alapítványunk legnagyobb szabású rendezvényét, a Ludastói Nyárünnepet. A hagyományosnak mondható lelki akadálypályát bejárva a résztvevők a mantrákkal ismerkedhettek meg. Egy-egy lelki töltőállomáson különböző játékos feladatokon, szórakoztató előadáson keresztül tudhattak meg egyre többet a meditációról és az "Óm namó bhagavaté vászudévája" indiai mantráról.
A rendezvény délután egy órakor kezdődött Rácz Géza, a Gangesz Alapítvány alapítójának üdvözlő szavaival. Az évek alatt kialakult forgatókönyv szerint a köszöntőt követően lélekhangoló ének segített ráhangolódni a vendégeknek a Nyárünnep éppen aktuális témájára. Ezen a nyáron a mantrára, a mantra meditációra és azon belül egy speciális védő formulára, az "óm namó bhagavaté vászudévája" mantrára. Az amatőr együttest alapítványunk önkéntesei alkották. Első alkalommal június 11-én, a mosonmagyaróvári Jóganapon léptek fel. Ezúttal indiai mantrákat, valamint magyar nyelvű fohászokat énekeltek.
Idén kilenc lelki töltőállomás várta a vállalkozó kedvű érdeklődőket. A már jól ismert állomásokon - Merengő, Templomi áldás, Jóga, Mandala festés - túl olyan érdekes próbatétellel is szembenézhettek a jelenlévők, mint a ló szelídítés. A Mesebirodalomban pedig egy indiai hercegnek, Dhruva mahárádzsnak a történetébe lehetett bekapcsolódni. Ennek az állomásnak különleges szépségét az adta, hogy gyermekek segédkeztek benne.
Természetesen idén is elmaradhatatlan részét képezte az ünnepnek a kirakodóvásár, ahol nemcsak alapítványunk kiadványait és a ludastói biokert finomságait lehetett megvásárolni, de önkénteseink kézműves termékeit is a "Harenyica" sajttól kezdve, a nádsípon keresztül, egészen a míves csokoládé különlegességekig.
Ezúttal is kemencében sült langalló, házi készítésű édességek csábították a látogatókat. Vacsorára pedig gazdag, hagyományos módon készült, indiai ízvilágú lakomát fogyaszthattak el.
A vacsora kis pihenő az egész délutánt kitöltő lelki akadálypálya után. A Naptanya udvara ilyenkor vidám zsongással telik meg, ahogy mindenki elmeséli az élményeit, megosztja a felismeréseit a többiekkel.
Ahogy lassan besötétedett énekszó és indiai dob hangja invitálta és vezette a vendégeket egészen a tűzoltárig, ahol a töltőállomásokon gyűjtött gabonaszemeket, füstölőszereket és virágszirmokat lehetett az áldozati tűzre vetni.
A résztvevők a nap során azonban nem csak a tűzáldozat rítusához gyűjtöttek kellékeket, hanem különleges kincseket, drágaköveket is megszerezhettek - hegyi kristályt, rózsa kvarcot és ametisztet -, amelyek lelki értékeinket szimbolizálták.
A megjelent 70-80 ember és a programon dolgozó önkénteseink újra egy tartalmas, gazdag élményekkel teli Nyárünnepet tudhatnak maguk mögött. Maradéktalanul sikerült megvalósítani célunkat, hiszen ismét az indiai tradíció maradandó értékeit tudtuk bemutatni gyakorlati, élményszerű és a mai ember számára is befogadható módon. Mindezt egy olyan környezetben, amely a kunsági tanyavilág gyöngyszeme. Örömmel látjuk, hogy a Nyárünnep egyre inkább egy olyan programmá válik, amelyen egyre több környékbeli lakos is részt vesz. Minden évben azt tapasztaljuk, hogy a résztvevők elhozzák barátaikat, családtagjaikat is, hogy velük is megosszák azokat az élményeket, amelyekben nekik volt részük.
A Nyárünnep így nem csak az alapítványunk önkéntesei számára jó alkalom az együttműködés gyakorlására, hanem helyi szinten is közösségépítő, hagyományteremtő funkciót tölt be.
