Kirándulás a Papod kilátóhoz

A győri Jógaház szervezésében egy újabb kiránduláson vehettek részt a mozogni vágyó érdeklődők. Az „ép testben ép lélek” szellemében április 18-án indult útnak a tavalyi évben már összekovácsolódott lelkes csapat.

Egyre népszerűbbek a Jógaház kirándulásai, hiszen ezen a szép tavaszi délelőttön 21 kirándulni vágyó gyülekezett a találkozási ponton. A győri Jógaház egyik legfontosabb feladata a családok gondozása. Ez természetesen nemcsak fizikai segítséget jelent, hanem elsősorban abban adunk támogatást, hogyan őrizzék meg a hagyományos családmodelleket, hogyan adják át a gyermekeknek az egészséges, harmonikus életszemléletet. Természetesen a mostani programra is vártuk a családok apraját, nagyját.

Egy önkéntes résztvevő beszámolója

„Ma együtt kirándultunk a Papod kilátóhoz a Bakony szívében. A hegy, a maga 646 méternyi magasságáról minden irányban gyönyörű kilátás tárul elénk, hiszen ez a Bakony második legmagasabb pontja. A Balatont megpillantani pedig olyan mintha csak egy karnyújtásnyira lenne tőlünk... A szép táj mellett, a természet ránk borította összetömörítve az erejét, mert bizony kaptunk meleget, hideget, napsütést, havas esőt, és szélvihart! Azért a 30 fokos hőség hiányzott…”

Könyvbemutató – Kirekesztés, idegenség, másság

Azt Ethosz Tudományos Egyesület és a Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület és Klub április 16-án közösen mutatta be a pécsi Vasutas Művelődési Házban a Kirekesztés, idegenség, másság című tanulmánykötet. A programra alapítványunkat is meghívták, hiszen Rácz Géza úr, az alapítványunk képviselője is egyike a szerzőknek.

A kötet egy tavaly megrendezett konferencia előadásainak írásos gyűjteménye. A lehető legszélesebb körben igyekszik bemutatni a témát.

A bemutatót Dr. Horváth Csaba nyitotta meg az Értelmiségi Klub nevében, majd a kötet egyik szerkesztője Dr. Bertók Rózsa, a Pécsi Tudományegyetem Filozófia Tanszékének docense beszélt a kötet hihetetlenül széles perspektívát átölelő írásairól, külön kiemelve az 1950-es években a Hortobágyra elhurcoltak sorstragédiáját.

Ezt követetően a kötet másik társszerzője Bécsi Zsófia, az Ethosz Egyesület képviseletében kiosztott a jelen lévő szerzőknek egy-egy tiszteletpéldányt. Alapítványunk képviseletében egyik önkéntesünk, Kungl Jánosné vette át Rácz Géza úr nevében.
Rácz Géza úr tanulmánya egyedülálló, és igazi egyetemességet képvisel: Tolerancia, India szellemi alapállása. 

A meghívott vendégek között szerepelt Nagy Bandó András is, aki személyes élményekkel fűszerezett szavaival méltatta a törekvést, amely ezt a nagyon fontos és Magyarországon igen aktuális kérdést feltárja. A könyvet azok közé az olvasmányélmények közé sorolta, amelyeket „beszélő könyvnek” nevezett – hiszen miután becsuktuk és félretettük, mégis magunkkal visszük, elgondolkodunk rajta, tovább él és dolgozik bennünk. Formálja szemléletünket, gondolkodásunkat.

Kirándulás Kisújbányára

Nagy örömünkre végre folytatódik tavaly abbamaradt túra sorozatunk. Ezt a rendezvénysorozatot is sikerült hagyománnyá érlelünk bekapcsolódva így a győri Jógaház hasonló kezdeményezésébe. A közösségépítés és mellette az egészséges életmód ápolása és népszerűsítése alapítványunk fontos tevékenysége. Ezért is érezzük nagy eredménynek, hogy tavaly a pécsi Jógaházban is elindultak a kirándulások és egy kis kihagyás után, április 12-én a túrázók újra befűzhették bakancsaikat.

A Pécsről és a környéki településekről összeverbuválódott csapat reggel 9-kor indult Pécs belvárosából. Az autókat Püspökszentlászlón hagytuk, és egy rövid tanácskozás után nekivágtunk a tavaszi erdőnek Kisújbánya felé.

Utunk a megújuló püspöki palota és források mentén vezetett fel a csúcsra, ahol az út és a kiránduló csapat is ketté vált. A lassabban haladók egyenesen Kisújbánya felé, a cigányrétre tartottak, míg a gyakorlottabb túrázók kis kerülővel Óbánya felé fordultak. Mindkét turistaútvonal a hajdanvolt két üvegkészítő települést járja körbe. Az út mentén számos ismeretterjesztő táblával és kiállítási tárgyal, amely az üvegkészítésről és az akkori életről számol be.

Az Óbányába vezető út gyönyörű környezetben vitt: patakvölgyekben, erdős hegygerinceken. Talán csak a legfiatalabbak nem szuszogtak. A terep ugyancsak próbára tette a többiek téli időszakban kissé ellustult izmait.

A csapat másik fele sem szűkölködött a látnivalókban. Inkább kulturális emlékek – a régi sváb temető, a nemrég felújított katolikus templom – és a turistáktól nyüzsgő kis falu szolgáltatta az élményeket.

Délután négy órára már újra Pécs városában voltunk, reméljük, hamarosan sor kerülhet a következő kirándulásra.

Indiai táncbemutató a pécsi Jógaházban

Igazi különlegesség, hogy Alapítványunk vendégül láthatta a debreceni Padmini Táncegyüttest a pécsi Jógaházban. A lelkes táncosok indiai tanítómester közvetlen instrukciói nyomán egy klasszikus indiai templomi tánc, az odissi bámulatos világával ismertették meg az érdeklődőket.

A közel másfél órás program több volt mint egyszerű előadás. Sajnos a teljes együttesből ezúttal csak ketten tudtak eljutni Pécsre. A két gyönyörű, indiai ruhába öltözött művésznő minden tánc előtt beszélt az egyes mozdulatok szimbolikájáról, az indiai tánc jelentőségéről, hagyományáról. Így ittlétük nem csupán kulturális program volt, de összekapcsolódott az igényes ismeretterjesztéssel is.

Összesen négy táncot láthattunk. Az első tánc Szaraszvatí istennőnek szóló virágfelajánlást mutatta be. Ez az odissi tánc állandó, kezdő eleme, amikor egy-egy félistent köszöntenek és neki ajánják a táncukat. Ez a táncosoktól, a helytől és az alkalomtól függően is változhat. A virágfelajánlás során a közönség megcsodálhatta a klasszikus tánc tiszta lépéseit.

A második műsorszám az ún. "vaszanta pallavi" nevet viselte, amely - az alkalomhoz illően - a tavasz "leírása", "kidolgozása". A mozdulatok a virágokról, a sarjadó levelekről, a szellőről, az ébredő méhekről, madarakról meséltek. Ebből a táncból megismerhettük az odissi tánc alap ritmusait.

A harmadik részben egy gyönyörű indiai költemény, a Gíta Góvinda 3. énekét jelenítette meg az egyik táncosnő, amely Rádhá Krsnától való elválását és a szerelmes vágyódását mutatta be rendkívül érzékletesen. Itt láthattuk igazán, mennyire más az indiai táncművészet, hiszen a gesztusok, a mimika teljes rajzát adta a történéseknek.

Zárásképpen egy két ritmusból építkező táncot láthattunk. Dinamikusabb, gyorsabb, lüktetőbb zenével a világi élet forgatagát mutatták be, majd Földanya részére egy felajánlást és köszönetet láthattunk. Így végül békésen, könnyű szívvel búcsúztak a táncosok a földi léttől és végső soron a bemutató látogatóitól is.

Ritkaság, hogy ilyen autentikus hagyományokra támaszkodó és indiai tanítómester állandó tanítása alatt működő tánccsoportot mutathatunk be. Alapítványunk nagyon fontosnak érzi, hogy az Indiáról szóló ismereteket hitelesen és magas színvonalon közvetítse az érdeklődőknek, illetve lehetőséget biztosítson további ismeretek szerzésére vagy saját gyakorlatának elmélyítésére. Ez a törekvésünk a Padmini tánccsoport vendégül látásával teljes mértékben megvalósult. Reméljük, hogy a jövőben nemcsak Pécsett, de Ludastón vagy más helyszíneken is felhívhatjuk a figyelmet erre a nagyszerű tánccsoportra.

3. Könyvtári Éjszaka Pécsett

Jógaházunk sikeresen bemutatkozott április 1-én a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpontban megrendezésre kerülő 3. Könyvtári Éjszakán, melynek címe: „Az olvasás fél egészség"

Ezen a napon Pécs város lakossága 17.00- 24.00-ig vehetett részt különböző programokon. Így többek között a pécsi Jógaház segítségével megismerkedhetett az egészséges táplálkozás és főzés tudományával. Vegetáriánus ételkóstolóval vártuk az érdeklődőket standunkon, ahol mindjárt receptek és az indiai konyhával kapcsolatos kérdéseiket is megválaszoltuk.

A Tudásközpont felkérésére különleges jóga bemutatóval is készültünk. A második emeleti folyóirat olvasó zegzugos sorai között bárki bekapcsolódhatott egy lazító, átmozgató jógafoglalkozásba.
Asztalunkon Alapítványunk termékeit kínáltuk: füstölők, vegetáriánus szakácskönyvek, a szellemi hagyományokat ápoló kiadványok és a Kagylókürt folyóirat számai közül válogathattak az érdeklődők.

Ezen kívül kiváló alkalom volt ez számunkra, hogy felhívjuk a figyelmet az 1%-os felajánlásokra Alapítványunk számára, illetve népszerűsítsük a pécsi Jógaház egyéb szolgáltatásait és programjait.

Az est folyamán mi is bepillantást nyerhettünk még: a Pilates rejtelmeibe, valamint Shaolin kung fu, thai chi, Oroszlántánc és Indiai tánc meditatív szépségébe.
Estefelé a PTE ETK hallgatói sürgősségi ellátást és életmentési gyakorlati bemutatása is hasznunkra válhatott.

Bár a program éjfélig tartott, sajnos önkénteseink nem tudták vállalni a teljes éjszakás készenlétet. Így a pécsi egyetemisták táncbemutatója és az azt követő közös tánc után bontottuk standunkat.
Cím: Néhány adat a látogatottságról
Ezúton is köszönjük a pécsi Tudásközpont minden munkatársának a kiváló szervezést és a segítséget, amelyet nyújtottak. Tőlük kaptuk az adatokat, amely némi képet nyújt a rendezvény sikeréről.
Idézet:

"... nem túlzás, ha 4-500 fő résztvevővel számolunk. Könyvnyereményben 30 fő részesült. A „Nagy könyvtártúrán” 35-40 fő vett részt. Előadásainkon kb. 90-100 fő volt jelen. A Kvíz játékunkon 3 csapat indult. A jóga és a pilátesz foglalkozások sem maradtak el! Az olvasóteremben éjfélig tanult 13-15 hallgató. 39 új olvasónk iratkozott be ezen az éjszakán! "

II. Kagylókürt Mandala Kör Debrecenben

 A debreceni Kagylókürt Mandala Kör második alkalmát március 28-án tartottuk meg Debrecen belvárosában, a Carpe Diem Teaházban.

Szendrei László történész-rovatvezetőt Kovács Gergely Pál házigazda kérdezte a vallások, álvallások és a hitelesség témaköreiről. A hatfős asztaltársaság együtt vitatta meg a fenti fogalmak definícióját, mindenki hozzátette a saját megélt gondolatait.

A Kagylókürt folyóirat „Szektahisztéria” című cikke, illetve más összefoglaló tanulmányok is segítették a megértést, mint például Bácsfi Diána „A beavatás szakralitása” című írása.
A három órás beszélgetés alatt az élet nagy beavatási rítusaitól (születés, szülés, betegség) eljutottunk a spirituális beavatási aktusokon át a benső, megélt átváltozások tárgyalásáig.

A Kör következő alkalmán a megjelenő Kagylókürt szám cikkeit vesszük górcső alá a tervek szerint Rácz Géza főszerkesztő társaságában.

Dob és mantra meditáció Pécsett

Megszakítás nélkül zajlik tovább egyedülálló programsorozatunk az Integráló, gyógyító dob és mantra meditáció. Ebben a hónapban március 28-án, szombaton találkoztunk a pécsi Jógaházban.

Most már elmondhatjuk, hogy kialakult egy szűk mag, amely rendszeresen részt vesz ezeken a meditációkon, és alkalmanként csatlakozik egy-egy új érdeklődő. A hangulat ennek megfelelően barátságos, bár nagyon csendes. Egyedül a meditáció vezetőjének, egyben alapítványunk önkéntesének, Tenkei Imrének a hangját lehet hallani ilyenkor.

A találkozó most is a szimbolikus középpont - világ centrumának - felállításával kezdődött. Az elemeket egy kő, egy csésze víz, közösen gyújtott mécsesek és füstölők jelképezik. A ráhangolódás lépéseként mindenki mécsest és füstölőt helyezett középre.

Eközben dobbal és dallal is meginvitáltuk az elemeket.

"A folyó csak ömlik,
zúdul és ömlik.
A folyó csak ömlik a tenger felé.
Víz anyag visz engem,
a gyermekének születtem.
Víz anya visz engem,
a tenger felé."

Az előző alkalommal bevezetett új eleme a meditációnak, mikor a résztvevők fejjel a szimbolikus oltár felé fekszenek, és közben a meditáció vezetője a fejüknél körbejár a dobbal. A cél a benső elcsendesedés, a legbensőbb én megtapasztalása. A hangulat misztikus, téren és időn kívüli élmény. Volt, aki arról számolt be, hogy a lépések alatt megreccsenő parketta nyikorgását az egyik oldalról, míg a dobot a másik oldalról hallotta.

Az ősi magyar dalok mellett sor került a szanszkrt mantrák éneklésére is. Rendszeres vendégeink már megtanulták ezeket a mantrákat is, és minden nehézség nélkül zengik együtt.

Jó érzés ezt tapasztalni, hiszen ezzel a közös meditációval teljességgel megvalósítjuk alapítványunk céljait: az indai és a magyar hagyományok egyesülnek másfél órára a legnagyobb harmóniában. Fontosnak érezzük azt is, hogy megmutathatjuk, hogyan lehet a mai életben - akár alternatív gyógymódként is - hasznosítani az ősi hagyományokat.