Huszonhárman zarándokoltunk el a folyópartra, hogy megemlékezzünk eltávozott szeretteinkről.
A levéltányérkákba virágszirmokat, füstölőt és ghí lámpást raktunk, s elbocsátottuk őket a csendesen folyó vízre. Szemünkkel végigkísértük, míg el nem tűntek a messzeségben.
Ez a szép szertartás segítséget nyújt abban, hogy elengedjük azokat a számunkra kedves személyeket, akiket a sors már elszólított tőlünk.
Rácz Géza, a Kagylókürt főszerkesztője mondott beszédet, Szabó Edit pedig gyönyörű versét szavalta el, amely mindannyiunkra nagy hatással volt.
