Kagylókürt LXI. számának budapesti és pécsi bemutatója

"Kápráztató a világ megannyi tüneménye, mégis léteznie kell egy tengelynek, amely körül megfordulnak a jelenségek. A vizsgálódás nem is egy tengelyt, hanem rögtön hármat is felfed. A mindenség egyik tengelye épp maga a tér, a másik pedig az ettől szinte elválaszthatatlan idő. A kettő egymásra vonatkoztatva, mint tér-idő kontinuum már nem is tengely, hanem tengelyek halmaza, valóságos háló, amibe ha beleakad az ember, rabbá válik. A hálóba gabalyodott vadállatnak vagy gladiátor harcosnak esélye sincs a menekvésre, s így a tér-időbe tévedt emberi tudat is elveszettnek tűnik. Pedig létezik egy harmadik tengely a mindenség jelenségei mögött, az öntudat. Az önvizsgálat, önreflexió, s az ebből fakadó önismeret olyan tengely, ami valóságos világfaként szolgálhat, márpedig a világfa összeköti a földet az éggel. Az öntudat gyöngébbik énünk pillanatnyi állapotában és eszményi énünk tökéletes állapotában egyaránt jelen van, a feladat mindössze annyi, hogy felmásszunk saját világfánkon, hamis énünktől – jómagunkig."

Világtengely, e  rejtélyeket sejtető téma köré vannak felfűzve a megújult Kagylókürt folyóirat LXI. számának cikkei, amelynek bemutatójára 2014 május 27-én került sor Budapesten, az Írok Boltjában. Különleges meglepetés volt, a friss szám tematikájához illeszkedő sámándobolás, amely mint eget és földet összekötő ősi magyar tradíció hangolta rá a hallgatóságot a Világtengely cím mögött meghúzódó, a cikkekből kirajzolódó megannyi lehetséges jelentéstartalomról való beszélgetésre.

A cikkek rövid bemutatása és a főszerkesztő úr, Rácz Géza ezekhez fűzött gondolatai után, Bozsó Ágnes, az Embermesék című rovat szerzője mesélt a kezdetekről, az inspirációt jelentő emberi találkozásokról és a kedvenc történeteiről. 

Ahogy az a mottóban olvasható, maga az önismeret, a helyes öntudat is tekinthető életünket meghatározó tengelynek. Ehhez kapcsolódott Tenkei Imre is, aki Ego Szanhitá - Önismereti homorú tükör című, főleg humoros, de mégis elgondolkodtató művéből olvasott fel.

Pécsett néhány nappal korábban, 2014. május 21-én 18 órai kezdettel került sor a metafizikai folyóirat újonnan megjelent számának bemutatójára. A Tudásközpont konferenciatermében Rácz Géza főszerkesztő beszélgetett meghívott vendégeivel: Ősz Szabó Évával és Andrássy Csongorral.

Férfi lelkiségi elvonulás Ludastón - 2014. május 15-18.

Mit jelent napjainkban férfinak lenni? Erre a kérdésre már nem olyan magától értetődő a válasz, mint egykor. Az identitás efféle elvesztése pedig hatással van mindennapi életünkre. Ez az elképzelés hívta életre ezt a pár napos programot, amely az önmagában is gyümölcsöző elcsendesülésen túl e plusz témát, a férfilétet állítja középpontjába.

Alapítványunk már-már hagyományszerűen, idén is megszervezte a különleges módón, kifejezetten a férfi szerep(ek)re fókuszáló lelkiségi elvonulást a kecskeméti tanyavilág érintetlen, csöndes világában. A program férfiaknak szólt, önmaguk kutatására, valamint a férfiélet szakaszainak és feladatainak azonosítására inspirált. A résztvevőknek lehetőségük nyílt különböző erőpróbákon részt venni és közös lelki gyakorlatokat folytatni. Együtt keresték az okokat, amelyek miatt megkopni látszik a férfiak spirituális gyakorlata, törekedtek a férfi lelkiség felelevenítésére, megerősítésére.

A napirend meghatározó részei voltak a korai kelés, a testmozgás, a jóga, az elméleti képzések és közösségi gyakorlatok. Ezen túl pedig olyan különleges programokra is sor került, mint a „spirituális élet-akadálypálya”, hangterápiás kísérletek, őselem-meditációk, íjászkodás, lovaglás vagy éppen az észak-amerikai indián tradíciót követő, testi-lelki tisztulást eredményező és így az útkeresésben segítséget nyújtó izzasztó kunyhó szertartás.

A természet csöndje és érintetlensége, a tanyasi élet egyszerűségének csodája, valamint az egyszerű, maguk résztvevők által elkészített vegetáriánus ételek, mind segítették az emelkedett szellemi munkálkodást.

Kirándulás Tésen

Április 20.-án elindultunk kirándulnia a Győri jógaház érdeklődőivel. Először a Tési templomot néztük meg közösen és az ott lakó szerzetesekkel beszélgettünk. 

Megismerkedtünk a 21. századi kolostori élettel és megtudhattuk hogyan telik egy napjukat. 

Majd elmentünk meglátogatni a szélmalmokat, mindegyikbe fölmásztunk, megnéztük a közelben lakó állatokat is.

Villanypásztor védte őket, amire nagyon kellett figyelnünk a gyerekek miatt.

Ezután egy kovács műhelyben vendégeskedtünk, ahol a tulajdonos a falu régi életét is bemutatta az eszközök mellett.

 A nap végén  hosszasan beszélgettünk  tovább  a tulajdonossal. Nagyon jó élmény volt az egész csapatnak. 

Az országszerte működő  Jógaházaknak fontos feladata a közösségépítés és erre nagyon jó alkalom egy kirándulás. 

Terveink között szerepel hasonló programok szervezése, hogy ezzel is arra ösztönözzük az embereket hogy minőségi módon töltsék el a szabadidejüket.

Indiát megjárt festőművészek kerestek elvonuló és alkotóhelyet Ludastón

Ludastói közösségi központunk április 14-24. között két, korábban Indiából hazatért festőművészt látott vendégül. Az ő alkotói együttlétükről írt egyik önkéntesünk.

„Nagy Otília (Kecskemét) és Pécsi Babi (Pécs) döntését nem csupán az alkotás öröme ihlette, hanem egy másik komoly szempont érlelte igazán mély elhatározássá - az Indiában megismert Istenszolgálat szép példáját szerették volna, saját megéléssé, gyakorlati szolgálattá alakítani ezen a zarándokhelyen.

Ideális, csendes környezetben, egy működő hindu templom közelében, az ott élők lelki gyakorlatainak résztvevőjeként – festhettek, alkothattak. Minden reggel a közös meditáció után kezdődött el a munka, amit csak az ebédkészítés szép szolgálata szakított meg.

Az képek a természet közelségében, békés környezetben, jó hangulatban készültek. A művészek közben tapasztalatot cseréltek szakmai kérdésekben is, gyakorlati praktikákat osztottak meg egymással, s modellként is szolgálták egymást. Számos szép alkotás bizonyítja buzgalmukat. Néhány alkotást nagylelkűen Ludastóra hagyományoztak.

A munka mellett programként ott volt a napi séta, a szeretetteljes beszélgetés, és az éneklés is. A tanulásra, a fejlődésre is adatott lehetőség: tapasztalatot cseréltek az olajjal való festés, a nyers vászon előkészítés praktikáiról, az alapozás rejtelmeiről. A tapasztalt, tanult és az amatőr festő egyformán gazdagította egymást és a hely szellemiségét. Felejthetetlen 10 nap volt, mindenki számára.”

Tavaszi Tűzáldozat Pécsett

A tavasz a megújulás, a megtisztulás időszaka – ennek szellemében néhány nappal a tavaszi napforduló után, március 27-én, az ősi védai tradíció szellemiségét követő tűzáldozatot mutattunk be Pécsett, a Civil Közösségek Házának udvarán.

Az esemény különlegessége az volt, hogy a szertartást Bhakti Kamala Tírtha hindu szerzetes kommentálta, így a résztvevők az élményen túl a szertartás elemeinek jelentését, annak szimbolikáját is megismerhették.

Az előkészületekről megtudhattuk, hogy tűzoltárt az előírások szerint, megfelelő méretben, kellő tájolással építik, isteni erőt invitáló jelekkel és szimbólumokkal látják el. Az áldozati tüzet pedig, szintén rituális módon gyújtják meg: mantrák zengése mellett meginvitálják Agnit, a tűz félistenét, vegyen részt az áldozaton, segítse annak sikerét. A papok különféle kellékeket vetnek tűzre: fát, ghít, gabonaszemeket, gyümölcsöt, illatos fűszereket, virágot, egyebeket áldoznak.

Ebben osztozhattak a szép számban összegyűlt jelenlévők is. Azok akik ily módon vágytak tisztulni körülülték a tüzet, s mantrák kíséretében maguk is fűszerekkel kevert rizst szórtak a tűzbe. A gabonaszemekkel ugyanis - a hagyomány szerint - föláldozhatjuk hibáinkat, hiszen a szent tűz felégeti cselekedeteink visszahatásait, a karmát.

Olvasnivalók a védai tűzáldozatról

A Kagylókürt folyóirat cikke a Szent tűzáldozatról

A Slókamálá blog cikkei

Az áldozat jelentősége az óind tradícióban.

Kétrészes írás ismerteti a tűzáldozat egyes elemeit. Megtalálhatóak az eredeti szanszkrt mantrák magyar fordításai is:

Tűzáldozat a Csaitanja-követő vaisnava iskolákban - 1. rész
Tűzáldozat a Csaitanja-követő vaisnava iskolákban - 2. rész

Tűzmágusok - fotókiállítás Budapesten

Három éve kezdődött. Dr. Czabán László, jakabszállási fogszakorvos gondolt egyet és biciklijén elkerekezett a Kecskemét melletti tanyavilág – ismerősei által fontos szellemi műhelyként megjelölt – rejtett, de mégis központi helyére: Ludastóra.  

"Már az első találkozás mélyen érintett. Megismerkedhettem Rácz Gézával, aki 1988 óta Bhakti Kamala Tírtha néven, hindu szerzetesként éli az életét. Annyira megtetszett a légkör, hogy elkezdtem rendszeresen kijárni hozzájuk, szinte mindig részt vettem a közösségük által negyedévente megtartott tűzceremóniákon is. Szeretek fényképeket készíteni,tanultam riportfotózást, ebből a szempontból is megihletett a tűzszertartás. Kíváncsi voltam, vajon be lehet-e mutatni fotókkal a ceremóniát úgy, hogy egy csipetnyi lelkiséget is át tudjak adni a fényképeken. Az első találkozás óta rendszeresen fotózom a szertartásokat, a kinti életet. "

Több év munkája után a művész úgy érezte, hogy összeállt egy kiállításra való anyag és elérkezett az idő, hogy ezt a nagyközönségnek is megmutassa. Képeiből, Kecskemét után, most Budapesten, az Erzsébetligeti Színház Napfény Galériájában is kiállítás nyílt!

DispuTea - Kelet és Nyugat titkai

Mindjárt az év eleje izgalmas programmal kezdődött a győri Jógaházban. A DispuTea programsorozat a Kagylókürt folyóirat cikkeiből szemezget. Évente két-három alkalommal meghívjuk a folyóirat főszerkesztőjét és egy-egy cikket közösen dolgozunk fel.

Meghívott vendégünk Rácz Géza egyik cikkét választottuk a beszélgetés témájául. Mai multikulturális világunkban mindig aktuális téma a Kelet és Nyugat egymásra hatása. Ezzel az érdekes témával foglalkozik a Kagylókürt legújabb, 60. száma Óm, tao, kereszt, piac címmel.

A vélemények sokasága kitágítja látókörünket. Így volt ez most is. A kényes kérdéseket feszegető cikk kapcsán parázs vita alakult ki.

Az indulatok azonban elcsendesedtek, amikor a mélyreható beszélgetés után a vendégeket könnyű, ízletes vegetárius ételkóstolóval kínáltuk.